Csillaghullás

 

  Az augusztusi égbolt lomhán vonszolta magát tovább az év legforróbb éjjelén. Pont úgy, mint ahogy a seszínű hajú, megtört anyuka a hisztis gyermekét a parkban. Megáll, sóhajtva hajol a nyűgös gyermekhez.

- Tudom csillagom, te is fáradt vagy, de bírd ki még egy kicsit. Nemsokára otthon leszünk, csak még várjuk meg a hullócsillagokat. – A gyermek szemeit törölgetve megnyugszik kissé, és ő is felfelé néz az égre, anyját utánozva, bár fogalma sincs mi az a hullócsillag. Még csak 4 éves, és az egyetlen, ami a csillagról úgy általánosságban az eszébe jut, az az 5 csúcsú sárga műanyag darab, amit az óvodában bele kell gyömöszölnie a hasonló formájú lyukon keresztül a piros gömböcskébe.

- Az égből fognak hullani? – kérdezi hüledezve, és már maga elé képzeli a sok kis sárga csillagot, amint elkezdenek a fűre potyogni a lába elé. Egyszer mérgében a földhöz vágta a plasztikus csillagocskát, de az visszapattant, és megütötte a lábszárát. Azóta tartott kicsit a csillagoktól.

- Ugye nem fog fájni? - kérdezi anyját aggodalmaskodva.

- Nem drágaságom, ne félj. Sőt ha meglátsz egyet, kívánhatsz bármit, csak ne mondd ki hangosan, mert akkor nem valósul meg.

- De hogy kell kívánni, ha nem mondhatom, mit akarok? – értetlenkedett tovább a kék kardigános kisfiú.

- Hát úgy, hogy csak elképzeled, mit szeretnél. Be is csukhatod a szemed közben, úgy könnyebben magad előtt láthatod, mit szeretnél. Pont úgy, mint amikor a szülinapodra kérnél valamit, csak most nem kell megmondanod, hogy mi az. Figyelj nagyon, mert gyorsak ám, és kevesen vannak.

- De hogyan fogom meglátni őket?

- Most látod őket, nem? Az apró fénypettyeket az égen?

- Igen, amik vibrálnak, és aprók, ugye?

- Azok a csillagok. A hulló csillagok pedig pici fénycsíkot húznak maguk után. – magában elkezdte volna a magyarázatot a légkörről, meg a nekicsapódó kavicsnyi meteoritokról, de rájött ez túl bonyolult lenne egy 4 éves gyerek számára. Ezért inkább azt mondta neki, hogy a hullócsillagok olyan fényes labdák az égen, akik megunják, hogy egy helyben legyenek, és ugranak egyet. És valahogy úgy néznek ki, mint azok a csillagok a pilótafülkéből nézve, amikor a Millenium Falcon kapcsol fénysebességre. Kisfia kedvenc filmje a StarWars, az ott látott képekkel könnyebben meg tud birkózni, mint a valóság, és a fizika tényeivel. Ezzel sikerült is kíváncsivá tennie a kisfiút, aki teljesen elfeledkezve fáradtságáról, még lelkesebben kezdte figyelni az eget. Alig 10 perce ültek ott, mikor izgatottan felkiáltott.

- Láttam egyet! Tényleg olyan, mint egy fényes pálcika a Falcon ablakából! - kiáltotta boldogan.

- És kívántál is valamit?

- Jaj, azt elfelejtettem…ugye jönnek még?

- Persze, csak figyelj, és ne feledd el mit akarsz kívánni, és azt se, hogy nem mondd ki hangosan.

Eltelt újabb néhány perc. Lefeküdtek a fűben, mert úgy nem kellett kicsavarniuk a nyakukat. Szemük cikázott a sok vibráló fénypont közt, hátha kiszúrják a következőt. Az nem is váratott sokáig magára. Hosszabb volt a pályája, mint a többinek, vastagabb csóvája volt és fényesebben ragyogott, mint kérész életű társai.

- Na ez nagy kívánság lesz. Kitaláltad már?

- Ühüm - Bólintott rá a kék kardigános kisfiú. De aztán megrángatta anyukája kezét. - Mindenki kívánhat, aki látja a csillagot hullani?

- Persze. Én is kívántam valamit, de nem mondhatom el neked, mert akkor nem történne meg a varázslat.

- De hát hogyan képes a csillag több kívánságot teljesíteni?

- Hát ugyanúgy, ahogyan a mikulás is képes minden gyermek-cipőt megtölteni ajándékkal egyetlen éjszaka alatt.

A kisfiú elgondolkozott. Emlékezett rá, hogy télen az óvodában az egyik gyermek sírva fakadt, mert az ő cipőjében nem hagyott semmit a mikulás bácsi. Talán nem is olyan nagyhatalmúak ezek a történések, mint ahogyan a felnőttek beállítják őket. Mi van, ha a kívánsága nem is teljesül? De gyorsan elhessegette a gondolatot, mert nagyon szeretett volna felülni arra az űrhajóra, amit a kívánságában elképzelt.

​

  Felettük párszáz kilométerrel egy ismeretlen helyről származó űrhajó hajtóműve meghibásodott, és magatehetetlenül zuhant a föld légkörén át az óceán felé. Ezt a szerencsétlenül járt gépet látták lomha hullócsillagnak a földön heverő emberek. Néhány évtizeddel később ennek az idegen hajónak a megfejtett technológiája forradalmasította a csillagközi űrutazás lehetőségeit, bár az esetet a legnagyobb titokban tartották a valamit azért gyanító nagyvilág szemei elől. Egy valaha volt álmodozó kék kardigános kisfiú, immár lelkes, fiatal mérnökként dolgozott a projekten, amely célja a különleges gép beüzemelése és repülésre bírása volt. Már csak napok voltak hátra az első teszt kilövésig. De mikor a fedélzetre lépett, sem jutott az eszébe összekapcsolni a majd 20 éve látott hatalmas hullócsillagot azon a forró augusztusi éjszakán, mikor azt kívánta, amit most éppen átélt. Így sosem tudta meg, hogy a hullócsillagok, legyenek azok unatkozó fénylő labdák az égen, vagy légkőrnek csapódó meteoritok, vagy akár meghibásodott hajtóművű idegen űrhajók, igenis teljesítik a kívánságokat, és nem csak egyet, hanem az anyukákét is, akik gyermekük számára fényes jövőt kívánnak.

​

Nina Mercy

​