Szentpéteri Goldmann Dávid

A belső ember megtalálásáért kezdtem el írni. Versekkel kezdtem, bajlódtam elég sokáig, aztán arra jutottam, a költészet kiterjesztésének használom a prózát. A lélek dolgai izgatnak elsődlegesen. Hogyan alakul az ember önmagáról alkotott képe a sorsa folyamán? És hogy ezzel hogyan birkózik meg? Világokat képzelek el magamban gyerekkoromtól kezdve, ahol körül-belül ugyanazok a természeti törvények léteznek, mint általában, de mindig van valami fricska, egy görbe tükör. Nem társadalomkritika ez, én nem bonyolódom ilyesmibe. Mint már írtam a belső ember gondolata izgat különböző perspektívákból bemutatva. Az írásaim néhol elkapkodottak, néhol meg indokolatlanul vesézgetnek mély kérdéseket.