Tükör

 

 Azt mondják, a szem a lélek tükre. Ha ez így van, és belenézünk egy tükörbe, megtudhatjuk kik vagyunk. Viszont amikor egy tükröt tartasz a tükörben, az a végtelenség illúzióját kelti. Így a mélyén a válasz is kiolvashatatlan marad. De az ember, aki most a tükör előtt ült, mégis feltette magának a kérdést. "Ki vagyok én? ". Szemeinek tükrében valóban végtelenné vált a foncsorozott üveglap által visszavert kép. Volt benne önzés, önfeláldozás, keserűség, boldogság, csupa-csupa végtelen reflexió, amit eltárolt magában, mikor más tükrökkel, azaz más élőlényekkel kapcsolatba lépett. Elnézte önnön külsejének a tükör által megrajzolt képét. A szürke csíkokat a hajában, amit a szomorúság fakított ki, a ráncokat a szája sarkában, amit a boldogság vésett belé, a vésetet a homlokában, melyet a kíváncsiság, vagy a gyanakvás táplált…

De leginkább azt a sokszínű bölcsességet, amit a szembogarában tárolt. Közelebb hajolt a tükörhöz. Próbálta megfejteni, mi minden van még benne. És akkor meglátta az arcokat, és azokban a szemeket. A lélek tükreit. Egy, amibe szerelemes lett, akivel egynek érezte magát, hogy rájöjjön később, az csak a szenvedély. Egy másik, amiben düh lángolt, mert felfedezték egymásban a tökéletlenséget, és rájött ez csak a keserűség halandó mivoltunk felett. Egy harmadikat, amiben megtalálta a megértést és az empátiát, és már tudta, ez a szeretet. Egy negyediket, amitől végtelenül magányosnak érezte magát, és érezte, ez a reménytelenség. És még végtelen érzelmet, melyeket megfogalmazni sem tudott. A szembogár mélyén lelkek ezreit találta meg. A sajátját, és mindenki másét, akiknek egykor a szemébe nézett. És akkor a fekete szembogár betöltötte a tükröt…
Gyors egymásutánban villantak a képek, úgy érezte beléjük zuhan. Valóban zuhant is, belső könyvtárának mélyére, ahol a lapokon a sorok közt olvasta tapasztalásának krónikáit. Már tudta, kicsoda ő valójában! De elkésett, a tükör magába szippantotta. Nem volt ott többé hús vér valóság. Csak egy tükör, mely keretezve állt egy lefüggönyözött szobában, arra várva, hogy valaki újból megvizsgálja benne önmagát.

​

 

Nina Mercy