C. H. Valentyne saját véleménye írásairól: 

   Korábban rengeteg stílust, műfajt kipróbáltam írás terén. Próbálkoztam versekkel is, számtalan szórakoztató regényt is megírtam és rengeteg gyakorló novella lapul az adatbázisomban. Mégis, egy teljesen más mederbe tereltem magam, amiben úgy érzem kiteljesedhetek.
Kedvelem az embereket, nagyon és szeretem is őket figyelemmel kísérni. Írásaim ezeken a tanulmányozásokon alapulnak, az élet szépségéről és a lelkivilágunk megismeréséről mesélek. Örömmel tölt el, hogy megoszthatom a tapasztalataim és bízom benne, hogy sikerül átadnom az embereknek valamit abból a csodálatos látásmódból, ami írás közben megjelenik bennem.

Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!

A bizalom titka - Apukámnak

   Ezt a cikket szeretett Apukámnak szánom, aki az egyik legnagyobb mester az életemben. Ő mutatta be nekem az egyik legbiztosabb tanítást, ami magáról a bizalomról szól. Nagyon Szeretlek Apa!​

   Az emberek valószínűleg legmélyebb lelki nehézségeik a bizalmatlanságon alapulnak. Folyamatos aggódásban élik le az életüket, megpróbálnak minden felé állni, egy kontroll hálózatot kiterjeszteni mindenre és mindenkire ami megjelenik az életükben. Nem szeretik a spontaneitást, a meglepetéseket.

   Tudom mennyire nehéz ezzel az érzéssel élni, gyakran egy belsőkényszer, hogy mindennek utána nézzünk, mindenről tudjunk. Ebből fakad a pletyka, féltékenység, nézeteltérések és még számtalan apróbb negatív érzelem, ami valamilyen szinten normálisnak van betitulálva, hiszen mindennapos és természetes történés. Normális, hogy az emberek kipletykálják a másikat, akaratukon kívül is és az is teljesen normális, hogy féltékenykednek a párok és barátságok szakadnak meg a félreértések miatt. Tény, hogy nem kell mindent elhinni mindenkinek, de ezzel a hihetetlenül nehéz kontroll érzelemmel képtelenség a maga teljességében megélni az életet. Mindig lesni fogjuk, hogy honnan ugrik ránk a képzeletbeli farkas.

   Minden félelem a halálhoz visszavezethető. - Szoktam mondani. Ugyanis a halál a legnagyobb lidérc az életünkben. Látszólag abban bújik meg a legnagyobb megsemmisülés. A legnagyobb veszteség és számtalan dologra nézünk úgy, hogy bármikor megsemmisülhet, bármikor veszteség érhet minket, bármikor elpusztulhat az a dolog az életünkből. Egyfolytában azt lessük, hogy mikor történik valami veszteség az éltünkbe, hogy egyetértően bólogatva mondhassuk: Én megmondtam!, Én tudtam!. És tovább őrizgetjük a bizalmatlanságunkat, félelmünket a veszteségtől, tovább lessük a kis buktatókat, úgy gondolva, hogyha jól megfigyeljük és kielemezzük a jövőnket (Sok esetben a múltból merítve.), akkor nem érhet minket veszteség mert már felkészültünk.

   De a jövőre felkészülni NEM LEHET! Senki nem tudja biztosan mi lesz a jövőben és a legnagyobb hiba, ha a múltból próbálunk következtetni az eljövendőre. Az, hogy egyszer valami megtörtént az életünkben, egy rossz kimenetelű helyzet, az nem jelenti azt, hogy később is így kell történnie. Akik követik a cikkeimet, jól tudják, hogy az agy mindig csak a múlt szerint reagál. Próbál megvédeni a hasonló helyzetektől, amiket a múltban már megélt, és ezt mindig azonos reakcióval teszi. Így találod mindig magad újra és újra ugyan abba a helyzetben, egészen addig, amég rá nem jössz az elme árnyékára.

   Az élet nagy titka a tudatlanságból fakad. A tudattalan emberek mindig a legtudatosabbak. Ezek az emberek nem akarnak semmi másról sem tudni, csak arról, ami megtörténik velük a pillanatban és bíznak annyira magukban és az életben, hogy ez mindig megfelelő kimenetelű lesz számukra. Ők tudják azt, hogy a megszabadulás csak úgy érhető el, ha hagyják az életet folyni a maguk útján. Nem akarnak belenyúlni sem a jövő, sem a múltból hozott gondolatokkal. Figyelik a pillanatot és megélik azt a teljes valójukban.

   Tehát akkor mi a bizalom? A tudatlanság. És próbáljunk erre a szóra másként tekinteni. Ebben az esetben nem negatív dologként tűnik fel az életben. Én nem kérdőjelezem meg a tapasztalataidat, vagy hogy milyen tudást szereztél meg az életben. Én elhiszem, hogy mindannyiunk okos és tapasztalt. Miért ne lennél az? De a legokosabbak tudnak a legtöbbet szenvedni, hiszen olyan megfigyeléseknek szentelik a pillanatot, ami az elme félelmeit táplálja. Túl sok, rajtuk kívül eső dologról szeretnének tudni.

  Biztos mindannyian találkoztunk irányításmániás, kontrollmániás emberrel, akinél szóba sem jöhet a másfajta kimenetel (még a legkisebb dolgokban sem), mert ha ez így történik azonnal pánikba esnek és eluralkodik rajtuk a depresszió, agresszivitás.

   Hihetetlen, de visszanézve én is ilyen voltam. Megpróbáltam mindent úgy alakítani, ahogy én elképzeltem és esélyt sem adtam a történéseknek, hogy más kimenetele legyen, ha pedig mégis más lett (és ez elég gyakran így volt), akkor eszméletlen pánikban vergődtem. Szörnyűséges volt. Életem minden egyes napját félelemben éltem meg és sokáig volt, hogy napokig nem óhajtottam utcára menni, mert úgy éreztem nem tudom eléggé kontrolálni a külső világot. Egyedül éreztem magam és az a maréknyi embert, akik körülöttem voltak, azokat is megpróbáltam az irányításom alá hajtani. Eszméletlenül nehéz időszak volt és azt hiszem Anyukám halálesete nyitotta fel a szememet arra, hogy az életet NEM LEHET IRÁNYÍTANI! Semmit sem lehet irányítani ami az életben feltűnik. Azokat meg lehet élni, örülni lehet nekik, szeretni lehet őket, de irányítani képtelenség. Így nem maradt más választásom meg kellett tanulnom bízni magában az életben. Meg kellett tanulnom tudatlanná válni. Rengeteget gondolkodtam, mindenről. Bármi jöhetett, azt megkérdőjeleztem. Most pedig meg kellett tanulnom nem kérdezni, csak át engedni az

   Itt meg kell jegyeznem még valamit. Életemben bármit amit szerettem volna azt megkaptam. Minden kívánságom eljutott idáig hozzám, csak a beteljesedés útja volt eszméletlenül rögös, nehéz. Minden esetben mikor kívántam valamit, azonnal irányítani is akartam, ennek pedig folyamatos rettegés volt a vége. Mondanom sem kell, hogy a beteljesedést sem tudtam megélni örömmel.

  A bizalom azt hiszem ott kezdődik, hogy megbarátkozunk azzal a gondolattal, hogy bármikor bármi történhet. Elfogadjuk az élet gyönyörű kiszámíthatatlanságát és meglepetését. Megbízunk magunkban elsősorban és ez a bizalom hamar érezhetővé válik rajtunk a szeretet formájában. Megengedővé válunk. Figyeljük mit hoz az élet és ezzel a szeretettel éljük meg a beteljesedést. A bizalmatlanság nem fog minket megtalálni, hiszen az olyan történések, személyek, akik bizalmatlanságra adnak okot egyszerűen nem fogják tudni elviselni azt a nyitottságot, amit árasztasz magadból, vagy egyszerűen Te mondasz nemet rájuk, magabiztosan.

   Apukám elmagyarázta nekem, hogy Ő nem tud mit tenni a jövővel, nem is akar semmi olyannal foglalkozni, ami nem ebben a pillanatban történik. Nem akar előre gondolkodni és ez a megengedés annyira inspirálóan hatott rám, hogy lehet nem ő a legismertebb mester a Földön, de olyan ősi tudást hordoz, ami felnyitotta a szememet arra, hogy értelmetlen bármiféle aggodalmaskodás az életben. Egyszerűen maradj a jelenben és légy boldog. Várd kíváncsian az élet meglepetéseit. A legnagyobb szeretetet és bizalmat kívánok minden egyes embernek ezen a Földön.

Köszönöm Apa, hogy Te vagy az aki rámutatott erre a hihetetlen tudásra. Végtelenül Szeretlek. Köszönök Neked mindent!

C. H. Valentyne