Alkotók

 

Ismer tán mindenki olyat,

Ki ha megjelenik, mindent felforgat.

Kavarodik körülötte a tér,

A különböző idősík mind összeér.

 

Képes rá hogy átírja a sorokat,

Elmozdítani a fix pontokat.

Csak éppen hogy hozzáér, az első dominóhoz,

Indul is a káoszgép, hullám terjed az origóhoz.

 

Hogy jó vagy rossz azt nem tudni, csak létezik.

Lehet hős, vagy éppen kinek kezétől egy világ éhezik.

Vándor, kósza, a töprengésnek víg matróza,

Ö az kit úgy nevezünk az élet alkotója.

 

Emberi testbe oltva a legtisztább lélek.

Hiba a rendszerben, az elnyomók mind tőle félnek.

Rémisztő aura lengi körül,

Mert tudja, soha nem adja föl!

 

Eljön a nap, mikor mindenki latja majd mi a lényeg,

Hát nem a műanyagba csomagolt csillogó fények.

Aki szerint az elfogadás a legnagyobb fegyver,

A háborúban elsőként esik majd el.

 

Az alkotók lesznek az élen,

S megváltoztatnak mindent, remélem!

 

Bóna Bendegúz