top of page

Barabás Hanna saját véleménye írásairól: 

   

   Ritkán szembesülök önmagammal és bár az élet úgy hozta, hogy az utóbbi időben erre jó néhányszor rákényszerültem, mindig nehezemre esik. Mert, hát lássuk be, önmagunkkal szemben a legnehezebb őszintének lenni. Nekem legalább is. Legtöbbször, ha magamat nézem, próbálok csak a szemem sarkából odapillantani, átsiklani a felszínen. Ki tudja, mit rejt a mély? Ehhez képest mennyire lenne őszinte az, amit itt elmondanék magamról? Persze írhatnék néhány magasröptű, vagy mélyen szántó gondolatot az útkeresésről, vagy a művészet magasztosságáról az elfogadásról, vagy a meg nem értésről, de megkíméllek ettől benneteket.Ezért aztán azt hiszem az ilyen bemutatkozások inkább csak stilizált matricák - amit bárhová felnyalhatunk – az igazi festményekhez képest.Szóval, hogy kicsoda Pom Pom? Ezt Nektek kell eldöntenetek, és bár az írások alapján nem fogjátok megismerni, felfedezhetitek a világot amiben él. 

 

Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!

A szél

 

Egyszer szinte észrevétlen,
Halk susogó szellő csupán,
Máskor üvöltő fergeteg ként,
Hagy nyomot a frissen mosott ruhán.

Egyszer messzi vidék illatát hozza,
Máskor nincs mögöttes tartalom,
De mindég csúnyán néznek rám,
Ha nem sikerül visszatartanom.

 

Barabás Hanna

2016. 05. 26.

bottom of page