Konyhai Ottó saját véleménye írásairól:
Minden ember más és más. Az aki tegnap voltál mára már csak a múltad. Az ember folyamatosan változik, ezért nem lehet beskatulyázni és keretek közé fogni őt. Ez igaz a műveire is, hiszen egy költő ezzel fejezi ki az adott pillanatban megélt gondolatait és érzelmeit, amely lelkének apró mozaikdarabjai. Így arra kérem a kedves Olvasókat, hogy ne véleményezzenek... Csak érezzék át a gyönyört, a haragot, a bátorságot, a szenvedést és, ha szavaim segítenek ebben akkor mélyüljenek el ne csak az én, hanem saját gondolataikban is.
Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!
Az Utazó szemével
Nagy ez a Föld,
De kezd kicsi lenni nekem.
Forog maga körül,
S kezdek szédülni idelenn.
Pörögjön, forogjon csak magában,
De engem engedjen a világba!
Rossz szemem hadd lásson szépet.
Teremtőnk munkáját.
A mindenséget.
Hadd érezzem Uramnak fényét!
Ne könyvekben és szavakban,
Hanem természetben, a szabadban.
Vad virág az űrben nem nő,
S nem vár ott se étel, se nő.
De hol kel ez nekem?
Úgyse kapom meg idelenn.
Inkább legyek a magasba,
S keressem a tudást a csillagokban.
Ó a nagy mennyei bölcső...
Ha vadvirág nem is,
De dicsőséged az nő.
Konyhai Ottó
2016. 04. 19.
