Forgács Fanni saját véleménye írásairól:
Van az a pillanat amikor nem akarsz megszólalni, mert azzal elrontanád azt. Esetleg amikor nem tudsz megszólalni, mert nem találod a szavakat. Igen, magasabb rezgésszinteken már nincsenek szavak. De én hiszem, hogy lehet úgy használni őket, hogy előidézzenek magasabb tudatállapotot és segítsenek minket a pozitív rezgéseink kialakításában. Vannak olyan mondatok melyektől elakad a lélegzeted, hevesebben ver a szíved és érzed hogy felemelkedik a lelked. Ez a szavak művészetének legfelsőbb foka. Ezzel foglalkoztak az írok, költök évezredekkel ezelőtt és ezzel foglalkozom én is és író társaim is.
Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!
2016. 08. 24.
Bárcsak folyó lehetnék...
Bárcsak folyó lehetnék,
mert Ő nem néz maga mögé hátra,
Arccal, szélsebesen
megy neki a Világnak.
Nem áll meg merengve,
- „Jó úton haladok?”
Magabiztosan zúg előre,
részecskéi szabadok.
Szabadnak születtél Te is, mint a folyó,
mégis hátrafele nézel.
Hiába nyújtod felém a kezed, sajnos
már nem érsz el.
Én folyó szeretnék lenni,
- Békés lázadó.
Mindig csak előre nézni,
-
- múltból feltámadó.
Add át magad a sodrásnak,
Ne állítson meg egy szikla,
Lehet, hogy nehéz,
de csak így érhetsz célba.
Valójában mind folyók, patakok és
kicsiny csermelyek vagyunk,
és egy irányba, a nagy tenger
felé sodor az utunk.
Nem akarom, hogy számítson,
melyik elágazás helyes.
Csak mennék,
zúgnék,
áradnék,
haladnék
előre,
a végtelen mederben.
- a jelen partjainál.
Forgács Fanni
