top of page

Barabás Hanna saját véleménye írásairól: 

   

   Ritkán szembesülök önmagammal és bár az élet úgy hozta, hogy az utóbbi időben erre jó néhányszor rákényszerültem, mindig nehezemre esik. Mert, hát lássuk be, önmagunkkal szemben a legnehezebb őszintének lenni. Nekem legalább is. Legtöbbször, ha magamat nézem, próbálok csak a szemem sarkából odapillantani, átsiklani a felszínen. Ki tudja, mit rejt a mély? Ehhez képest mennyire lenne őszinte az, amit itt elmondanék magamról? Persze írhatnék néhány magasröptű, vagy mélyen szántó gondolatot az útkeresésről, vagy a művészet magasztosságáról az elfogadásról, vagy a meg nem értésről, de megkíméllek ettől benneteket.Ezért aztán azt hiszem az ilyen bemutatkozások inkább csak stilizált matricák - amit bárhová felnyalhatunk – az igazi festményekhez képest.Szóval, hogy kicsoda Pom Pom? Ezt Nektek kell eldöntenetek, és bár az írások alapján nem fogjátok megismerni, felfedezhetitek a világot amiben él. 

 

Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!

Dali

 

A megáradt híd elmosta a folyót

és magával sodort egy luxus hajót.

A híd partján állok és nézem az eget,

a fekete szivárványt magam felett.

 

S míg a fekete szivárványt nevetve

óriások kalapálják egyenesre,

valahol egy Andalúz kutya csahol

és eső kezd hullni a talpam alól.

 

A felfelé hulló esőcseppek

a napban tócsákba gyülekeznek,

beléjük lépek és lábam nyomán,

fényfoltokat hagyok magam után.

 

Barabás Hanna

2016. 05. 17.

bottom of page