Barabás Hanna saját véleménye írásairól:
Ritkán szembesülök önmagammal és bár az élet úgy hozta, hogy az utóbbi időben erre jó néhányszor rákényszerültem, mindig nehezemre esik. Mert, hát lássuk be, önmagunkkal szemben a legnehezebb őszintének lenni. Nekem legalább is. Legtöbbször, ha magamat nézem, próbálok csak a szemem sarkából odapillantani, átsiklani a felszínen. Ki tudja, mit rejt a mély? Ehhez képest mennyire lenne őszinte az, amit itt elmondanék magamról? Persze írhatnék néhány magasröptű, vagy mélyen szántó gondolatot az útkeresésről, vagy a művészet magasztosságáról az elfogadásról, vagy a meg nem értésről, de megkíméllek ettől benneteket.Ezért aztán azt hiszem az ilyen bemutatkozások inkább csak stilizált matricák - amit bárhová felnyalhatunk – az igazi festményekhez képest.Szóval, hogy kicsoda Pom Pom? Ezt Nektek kell eldöntenetek, és bár az írások alapján nem fogjátok megismerni, felfedezhetitek a világot amiben él.
Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!
Dali
A megáradt híd elmosta a folyót
és magával sodort egy luxus hajót.
A híd partján állok és nézem az eget,
a fekete szivárványt magam felett.
S míg a fekete szivárványt nevetve
óriások kalapálják egyenesre,
valahol egy Andalúz kutya csahol
és eső kezd hullni a talpam alól.
A felfelé hulló esőcseppek
a napban tócsákba gyülekeznek,
beléjük lépek és lábam nyomán,
fényfoltokat hagyok magam után.
Barabás Hanna