Konyhai Ottó saját véleménye írásairól:
Minden ember más és más. Az aki tegnap voltál mára már csak a múltad. Az ember folyamatosan változik, ezért nem lehet beskatulyázni és keretek közé fogni őt. Ez igaz a műveire is, hiszen egy költő ezzel fejezi ki az adott pillanatban megélt gondolatait és érzelmeit, amely lelkének apró mozaikdarabjai. Így arra kérem a kedves Olvasókat, hogy ne véleményezzenek... Csak érezzék át a gyönyört, a haragot, a bátorságot, a szenvedést és, ha szavaim segítenek ebben akkor mélyüljenek el ne csak az én, hanem saját gondolataikban is.
Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!
2016. 04. 24
Elhagyott a remény
Múltamnak szép szerelme
Fittyet hány az életemre.
Nem kérdezi ki vagyok, miért vagyok,
Merre megyek, kit szeretek.
Hónapok óta vagyok szívének eretnek.
Elhagyott,
S kidobott.
Szívem már csak rozsdás robot.
Pumpálja ifjú vérem...
De hiába...
A nőnek más férfi a vágya.
Nekem itt ragyog a hold, a csillagok,
Szívem szabad,
S Mégis utána sajog.
Itt vannak az emlékek,
Melyben tüzes szemed éget meg,
Hajad minden egyes szála,
Szerelmemet gyújtra lángra.
Nincs matematikai függvény,
Mely leírná melled ívét,
S visszaadná csókod melengető emlékét.
Már múlt vagy még nem létező?
Én mint tökéletes szerető...?
Egy biztos...
VESSZEN, MI VESZENDŐ!
Konyhai Ottó
