Forgács Fanni saját véleménye írásairól:
Van az a pillanat amikor nem akarsz megszólalni, mert azzal elrontanád azt. Esetleg amikor nem tudsz megszólalni, mert nem találod a szavakat. Igen, magasabb rezgésszinteken már nincsenek szavak. De én hiszem, hogy lehet úgy használni őket, hogy előidézzenek magasabb tudatállapotot és segítsenek minket a pozitív rezgéseink kialakításában. Vannak olyan mondatok melyektől elakad a lélegzeted, hevesebben ver a szíved és érzed hogy felemelkedik a lelked. Ez a szavak művészetének legfelsőbb foka. Ezzel foglalkoztak az írok, költök évezredekkel ezelőtt és ezzel foglalkozom én is és író társaim is.
Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!
Eső
Esteledik, a száraz aszfalton apró kavicsokat görget a könnyed szellő, melyek szenvedő mozdulattal távolodnak el tőlem. Egy padon ülök és figyelem a falevelek könnyed táncát a göcsörtös ágakon.
Érzem, ahogy bőrömet simogatja a természet, ahogy hozzám ér és melynek halovány csókjától újra és újra szerelembe esek. Lassan lélegzem, magamba szívom a tétlenül mozgó életet, a mozdulatlanul hömpölygő mindennapi csodákat.
Az égbolt megtelik szürkén gomolygó fellegekkel és a mélyükről halk neszként felmorajlik a lelkem - lehet, hogy csak én hallom. Majd megérzem a sötét boltozat első könnycseppjeit arcomon. Akár az én könnyeim is lehetnének.
Az eső sűrűn hull le a sóvárgó föld felé és fokozatosan áztatja el a ruhám, miközben mozdulatlanul ülök és csendben hallgatom illatos énekét.Ilyenkor érzem, hogy eggyé olvadhatok a természettel, amikor az eső saját részemként folyik le a testemen.Amikor érzem, amit ő érez és békésen csörgedező hangja néma duettet énekel lelkem dallamával.Érezni a friss cseppek hűvös és üde érintését, olyan, mint szárnyakat bontva szabadon repülni. Elrepülni messze, távol minden gondtól, beleolvadni ebbe a csodás és idilli képbe.
Egyé olvadni saját magaddal.
Forgács Fanni
2016. 04. 17.
