top of page

Falevél

A fának vagyok csak egyetlen levele,

Része mégis a lombkoronának.

S csak én tudom, valójában mi vagyok.

Mind a sok levél köröttem, embernek hiszi magát.

Képzeletben autót vezet,

Dolgozni jár, s azt hiszi él.

Segít a favágónak és úgy hívja vezér!

Rég elfelejtették már hogyan kell fotoszintetizálni,

Tüdőt növesztettek s megtanultak, járni.

S most elszáradt hullájuk a kandallóban tudatlan hever.

Én meg a szél hátán lovagolva,

Keresek egy fát melynek tán még igazi a lombja.

Bóna Bendegúz

2016. 05. 28.

Bóna Bendegúz saját véleménye írásairól: 

   

   Mindenképpen betűk és szavak játékos kis halmaza, s mindnek érzelem az alapja. Szabad kószálás az elme zavarában, lüktető szívvel a lelkem tavaszában. Olykor felperzsel, máskor a legmélyebbre ránt. Lenyomata sok más világnak, idealizált álomképek, életem töredék naplója. De végső soron csak betűk és szavak.

 

Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!

bottom of page