Falevél
A fának vagyok csak egyetlen levele,
Része mégis a lombkoronának.
S csak én tudom, valójában mi vagyok.
Mind a sok levél köröttem, embernek hiszi magát.
Képzeletben autót vezet,
Dolgozni jár, s azt hiszi él.
Segít a favágónak és úgy hívja vezér!
Rég elfelejtették már hogyan kell fotoszintetizálni,
Tüdőt növesztettek s megtanultak, járni.
S most elszáradt hullájuk a kandallóban tudatlan hever.
Én meg a szél hátán lovagolva,
Keresek egy fát melynek tán még igazi a lombja.
Bóna Bendegúz
2016. 05. 28.
Bóna Bendegúz saját véleménye írásairól:
Mindenképpen betűk és szavak játékos kis halmaza, s mindnek érzelem az alapja. Szabad kószálás az elme zavarában, lüktető szívvel a lelkem tavaszában. Olykor felperzsel, máskor a legmélyebbre ránt. Lenyomata sok más világnak, idealizált álomképek, életem töredék naplója. De végső soron csak betűk és szavak.
Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!
