top of page

Mátrai Brigi saját véleménye írásairól: 

   

   Nagy álmaim egyike, hogy egyszer a saját kezemben tarthassak egy olyan verseskötetet, amelyet én töltöttem meg lírai alkotásokkal. Ugyanis tizenhárom éves korom óta írok. Hogy mit és miről? Szavakat rímes formában a lelkemről. Tintával papírba itatom mindazt, amit nem lehet elmondani. Amit képtelen vagyok bárkivel is megbeszélni. Ami eltűnteti a káoszt az agyamból, vagy éppen pont beleülteti. Szeretnék egy olyan közeget találni életem folyamán, ahol jól érzem magam és egy olyan munkahelyet, ahol ki tudok teljesedni. Úgy érzem, mindez akkor valósulna meg, ha valamilyen szinten folytathatnám az írást. Hiszen olykor nehéz vele élni, de nélküle nem is működne semmi. Úgy vélem, az emberek nagy része pont azt hanyagolja el a világ nagy zűrzavarában, ami a legfontosabb: a saját lelkét. Én szeretném megmutatni Nekik, hogy igenis fontos és érdemes róla gondoskodni, hiszen nélküle csak üres szobrok lennénk, akik léteznek, de nem élnek.

 

Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!

Falevélen úszó ámítás

 

Mint szomjas vándor,
ki rezgő csonttal járja útját,
mint száraz ajkú szerető a tiltott csók után,
mint hófehér bőr az ölelés után;
Úgy vágyom én reád sután.

 

Hangod vonalat hasít az éjszakába,
mi kettőnk közt lebeg.
Tekinteted a csillagokra tapad,
mosolyogsz, de tudom:
Szíved beteg.


Figyellek némán. 
Csendben merengek, 
Talán lehetett volna másképp is.
Talán kitéphettük volna azt a vonalat az éterből.

 

Talán bú takarna melletted,
Felemésztene romlott világod.

 

Falevélen úszó ámítás vagy csak,
mit agyam szült.


Hála s fájdalom keveredik bennem,
hogy a Sors közénk ült.

Mátrai Brigi

2016. 06. 19.

bottom of page