Jú end mi
Egy szem klón. Karcsúsított, fekete ruhában. Az ajkán vörös rúzs. Szeretlek.
Bár csak álca mindez. Por és kence a fémvázon, amibe temetnek.
Mondd, ki vagy és én ki vagyok? És miért viszel magaddal?
Ha henger vagy, teríts szét az úton. Ha tenger vagy, sodródjak a habbal.
De lehet, hogy mindketten csak árva, félig telt sörös dobozok vagyunk a polcon.
Újabbak az üres dobozok sorában, végignézve tízen, kilencen vagy nyolcon.
Azt mondtad nekem, hogy tenger vagy, de a vörös rúzs összefolyt a habbal,
És te is, mikor rám gondolsz, vagy álmodsz, beéred belőlem egy festett darabbal.
Szabó Adri
2016. 08. 22.
Szabó Adri saját véleménye írásairól:
Nehéz magamról jellemzést írni. Folyton attól félek, hogy túl rosszat vagy túl jót mondok. És nem tudom hol kéne elkezdenem. Kiskoromban szerettem meg az olvasást, aztán a gimiben kezdtem írni. Először csak verseket, ma már inkább regényeket. Utóbbiakat jelenleg csak a számítógépem memóriája csodálhatja meg, de szeretném egyszer publikálni őket. A téma mindig változó, a romantikus fantasytól a thriller-akció-science fiction kombinációig. Szeretem a pszichológiát, többek közt Dosztojevszkijt, és a történelmet, sok kedvenc könyvem és sorozatom történelmi témájú. Amit a verseimmel próbálok visszaadni többnyire lelkiállapot, amit a novellákkal és regényekkel pedig egy külön kis univerzum, amelyben bármikor el lehet merülni, függetlenül a való világtól. Azt szeretném, ha a jövőben a munkáimat az erős impulzusok jellemeznék, mert amire szerintem sok embernek szüksége van az egy érzelmi defibrillátor. És talán ennyi elég is rólam.
Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!
