Kapaszkodó
Régi vágyakból épült falon csüng lelkem.
Érzem, ahogy egykori boldogságom lassan felemészt.
Az alattam mélyülő felismerés fenyegetése elől
Talán érkezésekor a felejtés örökre kitér.
Gyalázottan kapaszkodó ujjaimat
Már csak a félelem hideg bilincse tartja össze.
Az újrakezdés kifejlett árnya
Egyre könnyebben kerget.
Merengés és továbblépés határán
Sárba ragadt pillangó vagyok.
A két oldal harca ez
S én a földön maradok.
Gyönge testem szétbomlik,
Szívem kettészakad
És én reménykedve várom,
Talán a jövő visszamarad.
Szabó Olga
2016. 07. 25.
Szabó Olga saját véleménye írásairól:
Amióta az eszemet tudom szeretek olvasni és főleg írni. 6-7 évesen már sok ötletem volt regényekre, de volt, hogy csak szövegek, novellák, vagy csak frappáns modatok jutottak eszembe. Mostmár papírra is vetem őket. Igyekszem új stílusokat kipróbálni, főként verselési formákat. Mindig szeretem elgondolkoztatni az embereket egy-egy témával kapcsolatban.
Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!
