top of page

Mátrai Brigi saját véleménye írásairól: 

   

   Nagy álmaim egyike, hogy egyszer a saját kezemben tarthassak egy olyan verseskötetet, amelyet én töltöttem meg lírai alkotásokkal. Ugyanis tizenhárom éves korom óta írok. Hogy mit és miről? Szavakat rímes formában a lelkemről. Tintával papírba itatom mindazt, amit nem lehet elmondani. Amit képtelen vagyok bárkivel is megbeszélni. Ami eltűnteti a káoszt az agyamból, vagy éppen pont beleülteti. Szeretnék egy olyan közeget találni életem folyamán, ahol jól érzem magam és egy olyan munkahelyet, ahol ki tudok teljesedni. Úgy érzem, mindez akkor valósulna meg, ha valamilyen szinten folytathatnám az írást. Hiszen olykor nehéz vele élni, de nélküle nem is működne semmi. Úgy vélem, az emberek nagy része pont azt hanyagolja el a világ nagy zűrzavarában, ami a legfontosabb: a saját lelkét. Én szeretném megmutatni Nekik, hogy igenis fontos és érdemes róla gondoskodni, hiszen nélküle csak üres szobrok lennénk, akik léteznek, de nem élnek.

 

Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!

Kell

 

Érzem a szirmok puhaságát, lelket, mi csendben ég. 
Észlelem a szellő kacagó dallamát, érintést,
Mi őszinte csodával tovalép.
Oly ritka a mosoly rajtunk,
Oly ritka mikor boldogok vagyunk.
Kell a kesernyés izű melankólia, a somolygó hazugság,
Kell a szívnek a bú, s a hamuban ázó fellángolás.
Kell a seb a szívre s a testre,
Kell az árnyék a zegzugos pici kertre.
Kell a könny, mi orcának tápláléka,
Kell az Egyedül, mi sorsunknak gonoszkás ajándéka.
Kell a szó, mi halandóságunkra figyelmeztet,
S kell a Szeretet, mi e kontrasztjával megismertet.
 

Mátrai Brigi

2016. 05. 23.

bottom of page