Két bölcs emlékére
Költő vagyok, nem tagadom,
Az életet ennél többre magasztalom,
Többet ér, mint a hatalom.
Úgy mondom ki, ahogy akarom,
Tiszta szívből szabadon!
Mindenkinek ezt kéne,
Ki a létezést eddig csak szemlélte.
Alkotni, Szárnyalni, megélni,
Így maradhat magasan a szellem,
Ne harcoljatok önmagatok ellen.
Éljétek meg a vágyat, a győzelmet,
Bukást, mindent jó és rossz felett.
Az életnek, alkotókra van szüksége,
Nem eszement robot közönségre.
Merj megkérdőjelezni, kitörni,
Elvonatkoztatni a normáltól,
Kilépni önnön magad árnyékából!
S ne szégyelld, ha hibázol,
Mert tanulhatsz belőle.
Majd amikor felérsz, a legmagasabb hegytetőre,
Eléget a lemenő nap boldog büszke fénye.
Bóna Bendegúz
2016. 05. 07.
Bóna Bendegúz saját véleménye írásairól:
Mindenképpen betűk és szavak játékos kis halmaza, s mindnek érzelem az alapja. Szabad kószálás az elme zavarában, lüktető szívvel a lelkem tavaszában. Olykor felperzsel, máskor a legmélyebbre ránt. Lenyomata sok más világnak, idealizált álomképek, életem töredék naplója. De végső soron csak betűk és szavak.
Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!
