Komoran gróf

​

Komoran gróf,

Sötéten ruhában.

Monoton menetel,

Egy szürke világban.

 

Sok színes papír fecni nyomában,

Rajtuk hogy nevetek, majd nevetek még a bálban.

Lábait egyre szaporán szedi,

Nem áll meg, nehogy meglássa valaki.

 

Nem hagyja komor arcát mosolyban látszani,

Jobb szeret mindenkivel feketében játszani.

Csak mikor szemébe néz a hozzá értő lélek,

Színesebb lesz, mint az ezer legszebb ének.

 

Boldogan grófot csak azok látják kik eleget éltek,

Azok, akik már sejtik, mi lehet a lényeg.

Vagy elég bátrak hogy a sötétség mögé tudjanak lesni,

Hogy meglássák a fényesen izzó hatalmas szívet.

Amitől az egész szerkezet megy.

 

Komoran gróf a világot ily furcsa mód szereti,

Valóban csak az igaz ember ismeri.

​

Bóna Bendegúz