Laza düh

   Hová mész, amikor már minden bezárult körülötted? Az aszfalt útjelző csíkjai gyors iramban villannak fel, majd tűnnek el a fényszóró tompa fényében. Az autó állott műbőr üléshuzatának szaga keveredik a rég elnyomott csikkek, és a visszapillantó tükörről lógó tucatnyi fenyő alakú illatosító bűzével. A kormány csúszósan billeg az ujjak közt, és a sötét égbolt alatt néha kirajzolódik egy-egy elsuhanó fa lombjának fenyegető kontúrja. Mintha minden össze akarna záródni a kocsi körül. Az űzött vad nyüszítésével veszi a fordulatot a motor, és a centikre lehúzott ablakon süvítő levegővel verseng. A műszerfalon a halvány fények megnyugtatóan táncolnak fáradt szemei előtt. Az autómagnó kopott feje pattogó hangok kíséretében olvassa be az agyonhallgatott kazetta-szalagról egy japán punk-rock banda három akkordos dalát. Kicsi fénypontok verődnek vissza az útjelző cölöpökről, jobb oldalon a fehérek, balon a pirosak,...megannyi éhes vadállat szeme. Időközönként beúszik a képbe egy dühös arc, amint fröcsögve bizonygatja igazát, torzult fejjel üvöltve. Hogyan is érthetné. Ezt az űrt, ami körülveszi. Egy újabb összegyűrt aludoboz landol a hátsó ülés alá, ahol tucatnyi társa hever az évek alatt összegyűlt papír fecnik és por tengerén sodródva. Csak minél távolabb, bárhová innen el.

   Jó ez a monotónia, az egyhangú súrlódás az aszfalt és a kopott külső közt. Jó ez így, bele az ismeretlenbe. Egy kézzel elengedi a kormányt, és lejjebb húzza az ablakot. Elpöcköli a leégett cigaretta csikket, ami dob egy piruettet a menetszélben, majd a kocsi oldaláról visszapattanva eltűnik az útszéli fűcsomókban. Megpróbálja megfogni a mozdulatlannak tűnő csillagokat az égbolton, de csak a tenyerének csapódó éjjeli bogarak kopogtatását érzi. A szalagkorlát egyre közelebb fut a kocsi orrához, a lámpa fénye egy pillanatra vakító robbanásban egyesül a fémmel, a kerekek üresjáratban pörögnek, az idő lelassul...

   A gravitáció gyáván futamodik meg a több tonnás fém alatt, és az autó az égbe emelkedve egy kis rázkódás kíséretében rátér az apró fénypöttyökből álló útra. Az alváz alatt szétroppanó csillagok a sárhányón visszaverődve szóródnak szét, mint a flex acélja amint belemar a fémbe...”Augusztusi csillaghullás”....kívánj valamit, tortát nyomnak a képe alá, fújd el a gyertyát, kívánj valamit......

   ...örökkön-örökké vágyódni, száguldani, befutni a kikötőbe. Hazatértem...

Nina Mercy