top of page

Mátrai Brigi saját véleménye írásairól: 

   

   Nagy álmaim egyike, hogy egyszer a saját kezemben tarthassak egy olyan verseskötetet, amelyet én töltöttem meg lírai alkotásokkal. Ugyanis tizenhárom éves korom óta írok. Hogy mit és miről? Szavakat rímes formában a lelkemről. Tintával papírba itatom mindazt, amit nem lehet elmondani. Amit képtelen vagyok bárkivel is megbeszélni. Ami eltűnteti a káoszt az agyamból, vagy éppen pont beleülteti. Szeretnék egy olyan közeget találni életem folyamán, ahol jól érzem magam és egy olyan munkahelyet, ahol ki tudok teljesedni. Úgy érzem, mindez akkor valósulna meg, ha valamilyen szinten folytathatnám az írást. Hiszen olykor nehéz vele élni, de nélküle nem is működne semmi. Úgy vélem, az emberek nagy része pont azt hanyagolja el a világ nagy zűrzavarában, ami a legfontosabb: a saját lelkét. Én szeretném megmutatni Nekik, hogy igenis fontos és érdemes róla gondoskodni, hiszen nélküle csak üres szobrok lennénk, akik léteznek, de nem élnek.

 

Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!

Vacak

Szemedbe hasító zajos némaság.
Mellkasodig érő fakó bohóság.

Éhes szívet mímelő: Csúnya kis ember.
Papírba tekert szemed: Mint a tenger.
Napfény ízű kóc bőrödön: Alatta csont.
Asztalod sarkából italod: Szagot bont.
Füstös ajkad: Semmiségért remeg.
Bagatell utánzatod: Az ágy mellett meleg.
Sétálgatsz Te magadban: Oda s vissza.
Szagodat parfümöm: Magába issza. 
Halál néked a csend: Hiszen csapodár a gerinc.
Borsszemnyi zaj nélkül: Agyad kihagy megint.
Sáladat fújja szél: Álmomat rejtve magában.
Szomorkás vagy te: Aprócska szobádban.
Sapkádon megszunnyad a dér: Hideg van.
Kezedben megfagy a kéz: Ahová gondoltam.

Mátrai Brigi

2016. 07. 18.

bottom of page