Még mindig

​

Rád vagyok kíváncsi,

Nem arra, amit a világnak mutatsz!

Téged akarlak látni,

Leszarom, a falkának mit ugatsz!

Furcsán nézel,

S nem érted mit akarok.

Pedig csak téged,

Nem az ösztön állatot!

A lelkedet akarom,

Mi bálványok nélkül ragyog!

Hogy kettesben,

Tölts el velem egy napot.

Akár csak egy órát,

Hátha elgondolkodtatlak… 

De figyelmeztetlek,

Lényem mely nyomokat hagyhat.

Ámokfutás ez,

Egy „normális” emberi agynak.

Akár csak a lényeg,

Mitől oly lelkesen féltek,

Az „őrültek” úgy hívják,

Való élet…

​

Bóna Bendegúz