L. M. Cheston saját véleménye írásairól:
Az írás mindig is a szerves részem volt, amióta csak az eszemet tudom. Már gyerekkoromban naplót írtam, később számtalan blogot vezettem, az elmúlt években pedig egy szellemi műhely számára írtam előadásokat heti rendszerességgel. Nem ezen a néven, de korábban több különböző lapban is publikáltam. Itteni alteregóm egy újrakezdett élet része. Eddig elsősorban önmagamnak, és egy szűk csoportnak alkottam, most azonban szeretnék mindenki számára írni. Munkáim két vonalon mozognak. Egyrészt rövid novellákkal szeretném elgondolkodtatni a nagyérdeműt. Másrészt azt az élettapasztalatot megosztani az olvasóval, amit eddigi kaotikus életutam során összegyűjtöttem. Segíteni, hogy ne kövessék el ugyanazokat a hibákat, mint én, és hogy felismerjék azokat az utakat az életben, melyek működőképesek, és el is vezetnek valahova.
Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!
Memento mori
2016. 04. 08.
Minden káprázaton túl,
Ahol szerelem már nem gyúl...
Túl jón és rosszon,
Por ül majd csontodon.
Szín és illat, izmok és keblek:
Haláltáncot járnak az emberek.
Érett gyümölcs, tündöklő virág:
Az élet függője e világ.
Hidd, hogy bölcs vagy, s én botor!
Oda se néznél, de az enyészet elsodor.
Minden gyönyöröd csak álom,
Halálod nem váltod meg semmi áron.
Egyedül leszel, mikor eljön a perced,
Megsemmisül büszkeséged, merszed.
Hübrisz és kevélység helyett
Csak bűneid és tetteid lesznek veled.
Szaladnál zokogva megbánva mindent
Jóvátennéd az összes kínt és könnyet.
Azzal töltenél minden elszórt percet
Aki ismert, s gyarlón is szeretett.
Ha bízhatunk is túlvilágban,
Vagy életek végtelen láncában,
Az a hang, az az arc, és az a szem
Elporlad a végtelenben.
Akkor már semmit sem tehet
Aki elpazarolta a megszámlált perceket.
Ott állsz majd, Ők halálba vezetnek,
És soha nem mondhatod már: Szeretlek!
Az Elmúlás Torkában, ott fogsz állni.
Egyszer mind ott fogunk állni.
L. M. Cheston
