Mátrai Brigi saját véleménye írásairól:
Nagy álmaim egyike, hogy egyszer a saját kezemben tarthassak egy olyan verseskötetet, amelyet én töltöttem meg lírai alkotásokkal. Ugyanis tizenhárom éves korom óta írok. Hogy mit és miről? Szavakat rímes formában a lelkemről. Tintával papírba itatom mindazt, amit nem lehet elmondani. Amit képtelen vagyok bárkivel is megbeszélni. Ami eltűnteti a káoszt az agyamból, vagy éppen pont beleülteti. Szeretnék egy olyan közeget találni életem folyamán, ahol jól érzem magam és egy olyan munkahelyet, ahol ki tudok teljesedni. Úgy érzem, mindez akkor valósulna meg, ha valamilyen szinten folytathatnám az írást. Hiszen olykor nehéz vele élni, de nélküle nem is működne semmi. Úgy vélem, az emberek nagy része pont azt hanyagolja el a világ nagy zűrzavarában, ami a legfontosabb: a saját lelkét. Én szeretném megmutatni Nekik, hogy igenis fontos és érdemes róla gondoskodni, hiszen nélküle csak üres szobrok lennénk, akik léteznek, de nem élnek.
Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!
Metamorfózis
Nem olyan a hideg, mint volt. Fáradt, imbolygó képzelet tölti be a teret.
Hold tekeri körbe ezüstös fonalával a gyöngyökkel tarkított eget.
Kósza cigarettafüst válik egyé az univerzum csöppnyi bolygójával,
Hogy semmivé váljon, tehát hogy valamivé mégis lehessen.
Még dobog egy szív az évezred peremén, még hallani szuszogását, csalfa verdesését.
Átutazóban leng csak körbe, egy a pitvar, de különb a lélek.
Tüskével, melegséggel, félelemmel átitatott az általa működő szobor.
Így lészen a dobogás visszhangja – mi lankadatlan zajos - olykor komor.
Majd csendesül a zsibongás.
Gyorsan s balgatagon olvad.
Már nesztelen, remegő teste szunnyad.
Növekszik egy újabb hajtás valahol.
Cikornyás test ébred, halkan vacakol.
Megállt a lét a bolygók kötegében.
S felébredt egy újabb a Dobbanás köpenyében.
Mátrai Brigi
2016. 05. 17.
