Mikor minden kötél szakad
2016. 06. 07.
C. H. Valentyne véleménye Harmath József írásairól:
Édesapám nem óhajtott nyilatkozni saját írásairól. Így saját tapasztalataimra hagyatkozva és magamból, valamint a hasonlóságokból kiindulva Apukám a szeretet tragédiájának az írója. Írásai többségében a szeretet végtelenségéről szólhatnak, bár a főszereplők mindig kemény sorsúak lehetnek és gyakran felbukkanhat a halál tekintete is.
Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!
Az élet, az a bizonyos földi lét,
Mely olykor szörnyű, de sokszor szép.
Néha fájdalommal telik szívünk,
Máskor csupa öröm a lelkünk.
Veszteség jön, sértés, keserves hálál,
Tehetetlen az ember, többé talpra sem áll.
Kit szerettünk, áttűnik egy másik világba.
Tornyosuló gondok a húsba mélyen vágnak.
Aztán múlik az idő, mindent elfed a homály,
A keserűség kopik, az élet halad tovább.
A lélek szemei túllátnak a fájdalmakon,
Szertő kezek nyúlnak át a leomló falakon.
Lassan újra őszintén mosolyogni tudunk,
Csodás érzések futnak keresztül rajtunk.
Születik számtalan szebbnél szebb pillanat,
Titkon reméljük, hogy az élet itt megragad.
És még egy tanács:
Légy erős és bátor,
Gyengéd és kedves.
Erős, hogy legyőzd a fájdalmat,
Bátor, hogy urald a szomorúságot.
Gyengéd, hogy erőd ne okozzon fájdalmat,
Kedves, hogy segítsenek megmaradni bátornak.
Így a gyengédséggel csillapodik a fájdalom,
Kedvességgel örömet hozol, szomorúságot űzöl.
Harmath József
