Nimfa papagáj lét

   Ember létünknek meg van az a képessége, hogy szárnyaljon, mint egy kis madár. Az egyetlen probléma az életben, mikor hagyjuk, hogy a madárkát kalitkába zárják. A kismadarat a környezetére, a szülők és a család személyiségére, megélhetési körülményeire, érzelmi mintáira hivatkozva, könnyű bezárni és később zárva is tartani. Ezzel semmi probléma nincs, egészen addig amég a madárkában nem kezd el dolgozni az ösztön, hiszen még a fogságban született madár is tudja, hogy a szárnyait repülésre találták fel és tollai a levegő felhasításával szépülnek meg igazán. Mivel ez a szabadság íze és a szabadság íze megszépíti minden élőlény külsejét és belsejét.

   Legtöbbünk madárkája sokáig a kalitkában szunnyad és talán soha nem engedi meg magának, hogy az ösztön felszínre törjön, mivel tudja, hogy a világ ellene van és képtelenség túl jutni a zárt ajtókon. De egyes madárkában megjelenik a vágy, a boldog és szabad életre, nem pedig az eltékozlott mindennapokra, az üres cselekvésre, amiben az élvezet nincs jelen.

   Ezek a madárkák biztosra veszik, hogy nincs zárt ajtó, csak be van csukva. A látszat csal, azt hihetné az ajtó le van lakatolva, kulcsra van zárva, kalapáccsal sem tudná felnyitni, de ezek a madárkák még is megpróbálják kinyitni. Fontosabb nekik az örömteli élet vonzása, mint a hamis illúziók által keltett, láncra vert élet. Mikor megpróbálják kinyitni az ajtót, akkor biztosra is veszik, hogy egyszer sikeresen ki is fog nyílni. Igen, a madarak ezzel a hittel és állhatatossággal képesek kinyitni az ajtót.A nagyszüleim és Anyukám csodálatos emberek és emberek voltak. Nekik égett a szívükben a madarak iránt érzett szeretet és emiatt egész életüket végigkísérték ezek a lenyűgöző állatok. Ezzel együtt nekem is megadatott a lehetőség, hogy figyeljem őket. Három emlék erősen a fejembe vésődött ezekkel az állatokkal kapcsolatban. Az első igazán pici koromról maradt meg, amikor Mamámék két nimfa és több picike hullámos papagájt tartottak, én pedig egy szép nyári napon, mikor a kalitkájuk a teraszon volt, kinyitottam nekik az ajtót. A hullámos papagájok azonnal vették az adást. Ők ki is repültek, ahogy a kalitka ajtaja kinyílt, még a nimfák a helyükön maradtak. A nimfa papagájok, azóta már a 20. életévüket is betöltötték, de azóta is ülnek a helyükön és bármikor kinyílik a ketrec ajtó, ők csak maradnak az ülőkén. Úgy gondolom a különbség csupán annyi, hogy ezek a madarak régebb óta voltak bezárva, mint a hullámos társaik. Ők már annyira elhitték, hogy a kalitkán túl egy hamis élet van, hogy észre se vették, hogy a hamis életből ülve látják a külső világot hamisnak.

   A második történetem egy Norbi nevű papagájról szólt, akit óvodás koromban fogtak be a Nagyszüleim. Ez a papagáj gyűlölte a kalitkát és ezt jelezte is az embereknek. Mikor bezárva ült a kalitkába és hozzátettem az ujjamat, úgy megcsípett, hogy azt hittem bepisilek, de ennek a madárnak különleges elméje volt, ugyanis képes volt kinyitni a kalitka ajtót. Ő állhatatosan próbálkozott, és figyelte a Mamámat, amikor kinyitotta az ajtót. Elleste ezt a tudást és a javára fordította. Bármikor ki tudott járni a kalitkából és többször próbált megszökni, de a nagy különbség a viselkedésében mutatkozott. Kézbe lehetett venni és hagyta magát szeretni. A szabadság szerelmese, a szabadság lehetőségében, hagyta magát szeretni. 

   Az utolsó történet Anyukám kanárijairól szól, akik küzdöttek a kalitka ellen és miután sikerült Apukámnak bezárni őket, azok hosszú ideig csendben maradtak. Annyira megviselte őket a bezártság, hogy inkább elhallgattak. Az egyetlen dolog, ami újra dalolásra bírta őket az a zene volt. Semmi mást nem szerettek úgy (egymáson kívül), mint a zenét, hiszen a zene hullámai hordozzák a szabadság ízét. A zenészek is szabadok, csak úgy mint a madarak és szabadon is alkotnak.

   Ezeket végig olvasva Kedves Olvasó felvetülhet a kérdés, hogy akkor még is mi az amiről én beszélek. Madarak? Elme? Kalitka? Egyéb fura szöveg.Az egyetlen válaszom csupán annyi, hogy: Van egy különleges képességed, ami a szabadság létén alapul és ez a képesség alakítja az életed. Ezzel Te magad is tisztában vagy, csupán annyi a probléma, hogy megfeledkeztél róla, mint a nimfa papagájok a Nagymamámnál. Az életed teremtője Te vagy, a kérdés inkább az: Mit gondolsz, az ajtó zárva van, vagy csak be van csukva?​

C. H. Valentyne