Önmagam

 

Akarsz-e megismerni?

Nem csak belülről, annál is beljebb.

 

Akarod-e követni tekintetemet,

Merre, mikor, miért nézek?

 

Ha nem arcodra figyelek,

Miért bámulok ki az ablakon?

 

Akarod-e tudni kedvenceimet?

Állat, szín, együttes.

 

Ne akard! Ne azt akard!

Izgasson kedvenc örömöm és kedvenc fájdalmam.

 

Kedvenc siker, bukás.

Fájdalmak, melyeket csak a szemem árulhat el.

 

Dolgok, amiknek nem szabadna örülni,

És én mégis fellélegzem.

 

Szakadékok és fenyegető hegyek.

Szemétdombok, melyek elfelejtett szavakból és emberekből állnak.

 

Én taszítottam ki őket.

Akkor azt hittem nem kellenek majd.

 

Kimondatlan igazságok, miket még én sem tudok.

Pedig rólam szólnak.

 

Akarod-e megismerni velem?

Titkosan együtt utazni a felfedezés zakatoló vonatán.

 

Akarsz-e velem elveszni,

Eltévedni szándékosan?

 

Akkor csak mi maradnánk egymásnak,

És nem akarnék visszatérni.

 

Ha senki nem lenne, csak te és én,

Akarnál-e megismerni?

 

Szabó Olga