Bodo Csaba saját véleménye írásairól:
Kényszeríró vagyok. 4 éves korom óta. Akkor még nem tudtam írni: ezért diktáltam. Novellákat, verseket, agybugyorokat. Így hívom őket. Szeretek alkotni. És egyben muszáj is. Érzések, érzetek, örömök, fájdalmak, szépségek, borzalmak… ha magadra találsz bennük, és segíteni tudnak Neked, vagy egyszerűen csak tetszenek – köszönöm, hogy velem alkottad őket, és Benned váltak megismételhetetlen, egyszeri művé.
Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!
Sajog
…fekszünk egy tágas, tetőtéri szobában, négy sárga, meleg fényű mécses ég a sarkokban. Nagyon halk a bakelit, sistereg rajta a Stones, lassú szám, a nap már illeszkedik a horizontra, hatalmas, narancssárga labda. Füstölők égnek. Váratlan vendég a nyitott ajtón át belibbenő szellő. Mindegy mi van rajtam: meztelen vagyok. A pillanat vár. Ismétli önmagát. Hurokba került az idő. Repeat. A lemezjátszó régi, nem tud ilyet. Leesik a tű. De tudom, ha felállok, vége. Marad hát a csönd.
Őrzöm, amíg őrizhetem. Féltem, amíg félthetem.
Aztán már csak fájni fog, amíg fájhat.
Bodo Csaba
2016. 06. 22.
