Sohaország

​

Soha voltam soha ország kapujában.

Soha nem mentem be rajta,

Soha semmit nem láttam.

Soha nem léteztem,

Soha nem vágytam,

Sohasem képzeltem.

 

Elveszett voltam a homályban.

Soha ország soha szigetei,

Soha nem gyötörtek.

Soha nem gondoltam semmit,

Soha volt tudatom még.

 

Aztán egyszer csak lett!

Megérett a cselekményhez a tett.

Viszlát, soha ország.

Viszlát, kényelmes lételnyomás,

Soha ország sosem létezett.

 

Mégis benne éltek oly sokan.

S nem láttok túl a határon,

A melyet a pénz húzott e világon.

Városok fölött a felhők mögött,

Világűrben vagy még tovább,

Ahová már csak az elme jut el,

Vár a szabadság.

Soha ország így múlik el…

​

Bóna Bendegúz