Szerelem

 

Nem tudom éreztem-e,

Azt sem hogy létezhet-e.

Semmiben sem vagyok biztos,

Talán mondhatom ő róla hogy piros.

Omló, mindent beborító puha felhő,

Forró, és úgy érzed örökké tart Ő.

​

De, hogy igazából mi, azt nem tudom.

Mindig azt érzem, hogy igen, de sosem.

Újra és Újra, nem tudom melyik volt igazi,

Hogy ki létezett, és ki csak a képzelet.

Lehet, hogy mindent álmodok csupán,

Vagy csak túlzottan a sötétben járok már.

​

Hogy érezem, hogy csináljam, hogy legyen!

Örökké vágyjak rá és elhiggyem igen!

Mindig tudni fogom, hogy Ő az.

Az, aki halálod napjáig kísér,

S a végtelen úton csak érted él.

Örökké a jövőben és múltban.

Nevezd, ahogy akarod,

Ő mindig kísérteni fog.

​

Bóna Bendegúz