Tabló
Huszonnyolc tenyérnyi szellem, nézünk meredten a falakon.
A mi osztályunk,
De csak huszonnyolc matrózblúzos, öltönyös alakon
Jár majd a szem. Pihen a kéz. És nem tudják kik voltunk, ahogy huszonnyolc kimeredt képkocka visszanéz.
Folyamat volt, akár a kémiaterembeli kísérlet.
Összeöntöttek minket, leülepedtünk. Most feloldódunk
És mint kísértet, keringünk a lombikban körbe-körbe.
Elillunk. A sorsunk szabálytalan, úttalan, kacskaringós matematikai görbe.
Videóvá válunk és festmény leszünk, impressziók végtelen sora.
Pár méla, tizenkilencedik századi ecsetvonás.
És más utakon járunk, hegyeken, völgyeken, dombokon,
Lesz aki fut a katlan mélyén és aki hegytetőn fütyörészik a lombokon.
De akármilyen abszurd, kegyetlen, boldog, kietlen, telt, játékos, szürke játszma az egész,
Minden pillanat újabb képkocka, ami csak ehhez az első kimeredt képhez lesz huszonnyolc második rész.
Szabó Adri
2016. 09. 11.
Szabó Adri saját véleménye írásairól:
Nehéz magamról jellemzést írni. Folyton attól félek, hogy túl rosszat vagy túl jót mondok. És nem tudom hol kéne elkezdenem. Kiskoromban szerettem meg az olvasást, aztán a gimiben kezdtem írni. Először csak verseket, ma már inkább regényeket. Utóbbiakat jelenleg csak a számítógépem memóriája csodálhatja meg, de szeretném egyszer publikálni őket. A téma mindig változó, a romantikus fantasytól a thriller-akció-science fiction kombinációig. Szeretem a pszichológiát, többek közt Dosztojevszkijt, és a történelmet, sok kedvenc könyvem és sorozatom történelmi témájú. Amit a verseimmel próbálok visszaadni többnyire lelkiállapot, amit a novellákkal és regényekkel pedig egy külön kis univerzum, amelyben bármikor el lehet merülni, függetlenül a való világtól. Azt szeretném, ha a jövőben a munkáimat az erős impulzusok jellemeznék, mert amire szerintem sok embernek szüksége van az egy érzelmi defibrillátor. És talán ennyi elég is rólam.
Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!
