Bóna Bendegúz saját véleménye írásairól:
Mindenképpen betűk és szavak játékos kis halmaza, s mindnek érzelem az alapja. Szabad kószálás az elme zavarában, lüktető szívvel a lelkem tavaszában. Olykor felperzsel, máskor a legmélyebbre ránt. Lenyomata sok más világnak, idealizált álomképek, életem töredék naplója. De végső soron csak betűk és szavak.
Tél tava
Fagyott szemem sós könnye,
A napsütésben ragyogva hull.
Testem tetőtől talpig jég,
Csak fáradt léha lelkem fűti még.
Hóból, sárból dagasztva,
S keményre fagyva, vagyok én,
A télnek utolsó szent alakja.
Mintha láttam volna, egy pillanatra is,
Úgy teszek mintha járt volna itt...
Továbbra is állok rendületlen,
Hisz a halált várom mióta megszülettem.
Mégis most a vég előtt, mosolyom tisztán látszik.
Ahogy a naplementében, testem vízzé válik.
Egy tócsa mi marad,
Boldogan örökké, a sötétben.
Tükre, egy szebb világnak.
A tél tava, jómagam.
Bóna Bendegúz
2016. 04. 23.
