Térítő

 

Amíg itt állsz és sajnálod magad,
Jusson eszedbe hogy ez így is marad.
Ha nem cselekedsz,
Nem jár a kezed,
Csak nézed a bámuló
Kirakatot...
Hogy vajon mi jut neked?
De senki nem ad persze,
Mert az önkéntes koldus,
Koldus marad.
Mindig azt hiszed hogy milyen más vagy,
Hogy az életed rosszabb mint bárki másnak.
Mondhatod azt hogy neked milyen rossz,
De nézd meg hogy más innen hova jutott!
Nem dől össze a világ magától,
Ha te nem döntöd le a lábáról!
Meginoghat amit felépítettél,
De gondolkozz mielőtt eltemetnéd...
Megéri feladni?
Hogy rád kelljen figyelni?
Hát tartsd a fejed!
Hadd nyissam ki szemed:
Amíg együtt kínlódtunk,
Nézd meg hogy hová jutottunk: 
Ez egy káros bádog...
Szellemváros!
Mindenki megy a gondjai után.
És lehet hogy a főnök egy napra megutált,
De van aki még soha nem kapott vacsorát!
Mindenki ugyanolyan mint te!
Soha nem lógsz ki még egy percre sem.
A hosszú önsajnáló sorból.
Míg magatokat öleli két karotok,
Nem veszitek észre az álca alatt,
Hogy a másik sor sokkal gyorsabban halad!

 

Szabó Olga