top of page

Mátrai Brigi saját véleménye írásairól: 

   

   Nagy álmaim egyike, hogy egyszer a saját kezemben tarthassak egy olyan verseskötetet, amelyet én töltöttem meg lírai alkotásokkal. Ugyanis tizenhárom éves korom óta írok. Hogy mit és miről? Szavakat rímes formában a lelkemről. Tintával papírba itatom mindazt, amit nem lehet elmondani. Amit képtelen vagyok bárkivel is megbeszélni. Ami eltűnteti a káoszt az agyamból, vagy éppen pont beleülteti. Szeretnék egy olyan közeget találni életem folyamán, ahol jól érzem magam és egy olyan munkahelyet, ahol ki tudok teljesedni. Úgy érzem, mindez akkor valósulna meg, ha valamilyen szinten folytathatnám az írást. Hiszen olykor nehéz vele élni, de nélküle nem is működne semmi. Úgy vélem, az emberek nagy része pont azt hanyagolja el a világ nagy zűrzavarában, ami a legfontosabb: a saját lelkét. Én szeretném megmutatni Nekik, hogy igenis fontos és érdemes róla gondoskodni, hiszen nélküle csak üres szobrok lennénk, akik léteznek, de nem élnek.

 

Jó szórakozást kíván az Író és csapatunk!

A tinta a lélek könnycseppje

 

Még hallom szíved dobbanását, mikor az égre nézek, 
Csillagok fénye veri vissza ébredésed.
Ragyognak szememben az apró pillanatok,
Mik egykor megnyugvást adtak: Még maradhatok.

 

Csillagos éjjelen, mikor szunnyad a város,
A füst homályában nem vagyok már álmos.
Mélabús a dal, mit a gondolatok szülnek,
Két kezemből az esélyek hamar kirepülnek.
Elnyel az éj, eltűnök csendben,
A fagyban kócos hajam utánam lebben.

 

S most infúzió a toll, mit kezemben tartok,
A gyűrött papír lesz otthona, mit magam elé rakok.
Végül melankolikus mosollyal utólag eszmélek,
A tinta a könnycseppje mérgezett elménknek.

Mátrai Brigi

2016. 06. 04.

bottom of page