Zúgolódó bölcsek

​

Zúgolódó öreg bölcsek,

A tábortűz mögött, szép emlékek fölött tort ülnek.

 

S ott ülök velük én is,

Mind a komám, kiket elkerült a feledés.

 

Ó a varázsos emlékek börtöne,

Ez a lélekkabátom, létem mérföldköve.

 

Mégis csak sírok a pajtások között,

Mert ők az emlékeim, s nekik az óra régen ütött.

 

Könnyem hullik a fehér hóba,

Ha a tűz kialszik, nem gyújtom már meg újra.

 

Lelkemet a fagyos szél tán messzire fújja,

S nem gondolok többé, a csodás fájó múltra.

​

Bóna Bendegúz