Az utazó

   A létszikra pulzálva pattogott a "LÉTBIZOTTSÁG" kapujában. Várakoznia kellett, mert a létszikrák nagy koncentrációban gyülekeztek az elosztó hely előtt. A létszikrák dolga (ahogy nevükben is benne foglaltatott) az volt, hogy az univerzum-különböző pontjain megjelenve mozgásra és ezáltal öngerjesztő működésre bírják az élettelen anyagot. Az élettelen anyag mozgatása pedig a létszikrákat töltötte fel energiával. Az kapu előtt toporgó létszikrák különböző fokozatokon estek át, az egészen kicsi atommagokat mozgató alacsony rangon át az egész naprendszereket mozgató hatalmas energiagyártó létformákon át. Amennyiben egy létszikra elérte önmaga töltésének elviselhetetlen többletét, azaz túl sok energiát gyűjtött össze egy ponton, míg a mozgatott anyagot felemésztette maga körül, annyiban a létszikra szétrobbant, és a világegyetem legtávolabbi pontjaira szórta alacsonyrangú létszikra magjait, és a ciklus kezdődhetett előröl.

   Az alacsonyrangú létszikrák mozgatásukkal újabb anyagszerkezeteket hoztak létre, az újabb anyagszerkezetet pedig egyre több létszikrának kellett mozgásba hoznia, ez önfenntartó folyamatként lényegében egy kiegyenlített állandóságot eredményezett. Persze nem minden létszikra volt képes elérni a kilencedik, azaz a legvégső szintet, és olyanok is akadtak, akik elérve egy-egy fokozatot tökéletesen megelégedtek az elért szintjükkel, így nem állt fenn a veszélye annak, hogy egy idő után nem lesz elég hely számukra az univerzumban az újabb létrejövő anyagok mozgatásához. Sőt olykor a fejlődésre képtelen létszikrák kihunytak, és az általuk működtetett anyagszerkezetek széthullottak. A ciklus így végtelenre nyúlt, hiszen egy-egy hatalmas létszikra pusztulása sok másik létszikra születése is volt egyben, amelyek átvehették a kihunyt létszikrák helyét, és mindez egy időben zajlott. A kapu előtt pattogó kis létszikra a negyedik fokozatnál tartott, azaz volt már száguldó csillag csóvája, egy csepp víz atommagja, sőt többféle szerves fehérjehalmaz lakója és parancsolója is. Erre különösen büszke volt, mert a létszikrák egyik legnehezebb feladata a bonyolultabb szerkezetű anyagformák működtetése volt.

   Míg várakoztak, a létszikrák pulzálva áramoltatták egymás közt megszerzett információikat a tapasztalataikról, egyesek kvazárok szerettek volna lenni, mások száguldó jégtömbök, megint mások csillámló napok. A kis negyedik fokozatú létszikra egy pici planétán sarjadó szerves létformák felé vonzódott. Az áramló információkból elcsípte, hogy a z42-ként számon-tartott energiagyártó telepen rengeteg ilyen létforma jött létre, néhány játékos és kísérletező létszikra munkájának nyomán. Egyfajta játékszektornak tartották, amely nagyon alkalmas volt az alacsonyabb létszikrák gyors fejlődéséhez, ugyanakkor a központ ígéretes befektetésnek tartotta egy újabb létszikra teremtő csomópont létrejöttéhez. Semmi más dolguk nem volt, minthogy az ott létrejött anyagokat egyre nagyobb energiaáramoltatásra bírják. Az ott létrehozott szerves alanyokat felruházták az érzelemnek és értelemnek nevezett "LÉTKÓDOLÁS" egységgel, amely megduplázta az energiamezők áramlását, ami viszont az élettelen anyagok újabb kombinációnak létrehozását tette lehetővé. A játékbolygó egy kisebb naprendszerben foglalt helyet, amit egy az önpusztítás küszöbén álló, végső, 9-es szintű létszikra fogott össze egy hatalmas izzó magma formájában. Körülötte különböző nagyságú, és anyag összetételű gömbök cikáztak, és ezek egyike volt a kísérleti játékállomás.

   Mire az elosztó központ ügyintézőjéhez jutott, már kőrvonalazódott is a fejében, hogy melyik formát fogja választani. Tudta jól, hogy az értelmi/érzelmi dekódolás el fogja homályosítani jelen öntudatát, de mivel elég gyakorlattal rendelkezett a human egységek irányításában, úgy gondolta ezúttal többet meg fog tudni őrizni a feladat teljesítéséhez szükséges öntudat állapot megtartásához, és az általa választott egység típus is alkalmasabb lesz majd felhalmozott tudásának felidézéséhez.

Az ügyintéző szintén pulzáló burka egy pillanatra felizzott, amikor a kis létszikra leadta energiájának egy részét, pontosan annyit amennyi a z42-re való jutásának ára volt.

- 1001011011(*) számú létszikra, tehát kiválasztotta feladatát, egészen pontosan a z42-őn szeretne fejlesztői szolgálatot teljesíteni, igaz?

- Igen, úgy gondolom jelenlegi fejlődésem szakaszában tökéletesen alkalmas vagyok egy humanform version gen2.3 típusú szervezeti egység irányítására.

- Biztos benne, hogy nem inkább egy klasszikus human versionborn1.1  egység működtetője szeretne lenni?

- Igen, egészen biztos vagyok!

- Legyen hát. Előkészítettünk egy most születő példányt, használja célszerűen, ez nem egy közönséges egység.

És a kis létszikra máris egy száguldó csatornában találta magát. Sok ezerszer átélte már ezt az univerzumot keresztbe kasul átszelő pár eonos utazást, de sosem tudta megunni.

   Abban a pillanatban, mikor utazása befejeződött, a z42-nek nevezett, de az ott lakók által csak Földnek nevezett gömb típusú egységen megszületett egy hímnemű humanoid egység. Egy másik nőnemű egység hajolt a világra jött teremtés fölé, és mosolyogva mondta.:

- Legyen a te neved Gautama Sziddártha....

Nina Mercy