Kiss Ildikó

​

Elég fiatalon rabul ejtett a betűk világa, s ez a szeretet mind a mai napig elevenen él bennem. Hiszem és vallom, hogy ami az emberben erősen izzik, az másban, másokban is szikrát tud gyújtani. Az író alkot, s ez az alkotás felelősség. Felelősség azért, mert a világ, amit megmutatok, hatást gyakorol. Szembesít, gondolkodásra késztet, talán még cselekvésre is sarkall. Formálja mindazt, aki adja és mindazt, aki kapja. Közösségbe kapcsol másokkal, sokszor "láthatatlanul". Több stílusban írok, s ezeknek az írásaimnak a hangvétele is változó. Szeretem a mélységet, az élet értelmét boncolgató kérdések kérek történetbe foglalását; azt, hogy megmutassam, kik vagyunk és kik lehetünk, akkor ha teszünk, érzünk, hiszünk, kizárunk vagy éppen befogadunk, és akkor ha mindezeket távol tartjuk magunkról. Nem véletlenül születtünk és születünk. Feladatunk van. Akkor is, ha nem tudunk róla. Egyetlen szó, egyetlen mondat döntő lehet az életünkben. Keresem ezeket a szavakat, mondatokat és bízom benne, hogy egyet-egyet adni is tudok.