Cynthia H. Valentyne

Kérlek hozz magadnak egy teát, mivel ez hosszú lesz. Előre is köszönöm az idődet, amit rám szánsz! 

***

Öröm és Szeretet! - Ez a két szó ami igazán leírhatna engem és úgy érzem minden emberben lassan már csak ezt a két szót látom. Öröm és Szeretet!

1997. 02. 01.-én születtem, vízöntőként, amire azt mondják a legritkább jegy a földön. Akadnak olyan emberek is az ismeretségi körömben, akik úgy vélik a legelrugaszkodottabb, gyakran őrült emberek születnek eme csillagzat alatt. Nos, valahol egyet kell értenem ezzel a dologgal. Korábban nehéz életet generáltam magamnak, amire már nevetve gondolok vissza. Ezen túl gyakran érzek hálát az összes fájdalmas gondolatért, tapasztalatért, történésért, érzelemért, amit megtapasztaltam 16 éves koromig. Találkoztam olyan emberrel, aki el se tudta képzelni mi lehet a "Nagy Világ Fájdalom" című élettörténetem hátterében, ugyanis nagyon fiatalnak tartanak. Nem tudom igazság szerint milyen kínokat éltem meg pontosan, egy okos ember azt mondta lenyűgöző, ahogy képes voltam túllépni ezen. 
Ezen felbuzdulva döntöttem úgy, hogy szívesen megosztanám a történeteimet embertársaimmal, ugyanis az a Szeretet amit magamban érzek hatalmas erőt ad nekem és hiszem, hogy másnak is. Szeretném leszögezni, hogy én minden embernek elhiszem azt mikor mély fájdalmairól mesél, mert értem és érzem a gyökerét. Így bátran mondom ki azt, hogy mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb, de ez nem baj, mert amint rájön arra, hogy a keresztet felesleges cipelni ráébred arra mennyire egyszerű és nemes az élet. Csodálatos.

Azt hiszem ez a megfigyelő képességem hozta el nekem az írás szeretetét. Kicsi korom óta szerettem figyelni az embereket és a környezetemet. Emlékszem, hogy a drágalátos Anyukám és Nagymamám hányszor zavart ki a szobából, vagy tett vissza a "gyerekasztalhoz", mivel nem akarták, hogy belehallgassak a felnőttek NAAAAGY dolgaiba. Úgy gondolták nem értem, de biztos vagyok benne, hogy a gyermek mindig, pontosan tudja miről van szó. Talán ezért zavarta az őket, hogy mindent megakartam magyarázni. 

A magazin is ebből a Szeretetből született. Ebben az esetben nem csak az írás szeretetéről beszélek, hanem az emberek szeretetéről is. Korábban két magazinnál is dolgoztam. Az egyik a sajátom volt, amit "gyenge lelkiállapotra" hivatkozva otthagytam, azzal a tudattal, hogy rábízom egy tehetséges szerkesztőre, akinek szintén sok tapasztalata volt a vezetés terén, majd később visszatérek. Nos, ez nem így történt, de nem is bánom.

Nem vagyok egy sietős ember így nem szeretek több mindenbe belefogni, tehát ez időben az érettségi megszerzésére koncentráltam. Eközben megéltem egy családi tragédiát is. Anyukám elvesztését. Istennek hála gyönyörűen búcsúztunk egymástól és ugyan 16 éves koromig kemény kapcsolatunk volt minden verejtéket megért az a csodálatos 2 év, amit végül együtt töltöttünk.

Anyukám nagyon szerette az írásaimat olvasgatni és szerette, hogy magazinokban dolgozok így szerintem nem csak véletlen, hogy a régi magazin társaim, - akikkel a végtelenségig hűek vagyunk egymáshoz - újra felkerestek, hogy tennünk kell valamit. Nos, tudtam, hogy a korábbi rendszer működésképtelen így mindent átalakítva kitaláltuk, hogy az újságosoknál is látni akarjuk műveinket, más tehetséges írókkal együtt. Ez alapján döntöttünk úgy, hogy egy írói csoportot alakítunk ki, amit ezentúl sikerre is viszünk. Tudom.

Nagyon sokat olvasok, imádok jógázni, filmezni, sétálni, táncolni, öltözködni, kirándulni, főzni, takarítani, énekelni, cicák közelében lenni, barátkozni (stb...) és még nem igazán jártam tengerparton, de érzem utazni még így is szeretek. 

Köszönöm azt a megtisztelést, hogy elolvastad a bemutatkozómat. Remélem megkedveltük egymást így látatlanban is és lesz alkalmunk kommunikálni, mint Író - Olvasó. Mivel ez a barátság nagyon különleges és finom pilléreken áll.

Szép napot Neked, Kedves Olvasó!

Szeretettel:
Cinti