Bóna Bendegúz

 

1995 Január 5.-én születtem.

 

Soha sem voltam egyszerű eset, nehezen szoktam meg a világot amelyben élünk. Roppant sokszor jártam tévúton és bizonyos dolgokban rettentően elfogult voltam. Mindig szükségem volt egy mély pontra, hogy észre vegyem magam, azt ahogyan gondolkodom, ahogyan beszélek, amit a környezetemben élőkkel teszek. Nehéz volt elfogadni újra és újra, hogy amiben biztos voltam az valójában egy hibás elmélet volt csupán. Súlyos dolog beismerni saját magadnak azt, hogy tévedtél. Úgy élem az életem hogy próbálok minél nyitottabb és őszintébb lenni.

 

Nagyon szeretek írni. Szeretem elkapni azt a bizonyos pillanatot, amikor az érzéseket a megfelelő szavakba tudom önteni. A versírás az amivel a legőszintébben tudom megmutatni önmagam, a belső érzelmi világomat, látásmódomat és gondolkodásomat. Ez a legegyenesebb módja, hogy köztem és a világon élők között kapcsolatot teremthessek a mondandóm számára.

 

 Az igazat megvallva, nincs ínyemre a bemutatkozás. Nem tudom elmondani magamról, hogy ki is vagyok valójában, hiszen igazából az vagyok aki lenni szeretnék. Elmondhatnám, hogy kőművesként dolgozom, vagy hogy szeretek a barátaimmal találkozni, ördögbotokat készíteni, sétálni az erdőben. Még azt is megoszthatnám, hogy milyen iskolába jártam, de nem érzem úgy hogy én ettől vagyok Én.

Inkább azt tudnám ajánlani, hogy keress engem a soraim között.